Barbara Pattern
A Barbara Pattern egy folyamatosan növekvő alternatív vizuális mikrokozmosz, amelyet mi sem olyan rég fedeztünk fel, ám annál hamarabb - azonnal - beszippantott, azóta is a nagy rajongói vagyunk!
A Barbara Pattern Beke Barbara - saját bevallása szerint - öncélú alkotási kényszereként indult, mint ahogy ez sokszor lenni szokott, mára pedig egyfajta misszióvá vált annak a vizuális alternatívának a kidolgozása, amit a Barbara Pattern illusztrációk jelentenek. Ahogy a sokszor sematikus, de mindig más tartalommal töltődő arcok, grafikai részletek, gazdagodó flóra és épített környezet egyre jobban kibontakozik, úgy igényli egyre jobban az áttörést a kijelzőről a valós térbe... (mondhatnánk azt is, hogy printbe.)
Így bontakoznak ki egyre jobban a figurák történetei is, amik a talán nem túl távoli jövőben egy mítosszá forrnak majd össze. Ezek az első léptek. Furcsán hangzik, pedig valójában semmi különös nem történik: Barbara rajzol, aki szereti munkáit, az pedig hazaviszi a képeket és otthon szereti őket tovább.
"Az egész valahol a '80-as évek és a világ végén a pusztában kezdődött. Azt hiszem ezt a hátrányt fontos megemlíteni, márcsak azért is mert utólag felismerhető, mennyire hat a képi világomra a szocializmus hátrahagyott esztétikája a maga vaskos köztéri szobraival és végtelenségig sorolt kádárkockákkal.
2 évesen a dédnagymamámtól kaptam egy üres kis füzetet és egy zsírkréta készletet. Azóta gyakorlatilag abban a flow-ban vagyok. Persze ezt a fogalmat csak a MOME-n ismertem meg. Az mondjuk egy félreértés volt. Képzős középsuliba jártam egy lakótelep közepére...nem nagyon volt internet, de így sem tudtam eldönteni mit akarok. Aztán megtudtam hogy van olyan, hogy mintatervezés. Tetszett ez a dolog. Úgyhogy lett egy textilszakos diplomám. Kiderült hogy szorgalmas is vagyok... úgyhogy lett még egy. De az egyetemen a legmeghatározóbb mégsem az az idő volt amit ott töltöttem, hanem az amit nem. Jött az Erasmus. Németország. Berlin. (Aztán egy nagyon kicsi NewYork.) Szóval ott voltam az egyetem végén. Egyértelmű volt. Irány vissza Berlin. Csak hogy a magánélet közbeszólt. Nem sokkal később hazaköltöztem. Valahol itt kezdett véget érni az én sztorim és elkezdődni a Pattern-é. Ez a név egy vicc, az egyetemen kaptam.
Szóval itthon voltam és a kultúra csak a sajtban érdekelt. De arra jó volt ez a kis hátralépés, hogy felismerjem mennyire semmi közöm a textilhez. Elkezdtem grafikát tanulni a kisképzőben. Majd egyik nap hazaküldtek minket az órákról mondván hogy holnaptól világvége de legalábbis itt a covid. És akkor kezdtem el posztolgatni, azt ami eddig csak a fióknak készült... ekkor indult a "Barbara Pattern". Azóta ketté váltak az útjaink. Azt hiszem ez szükségszerű volt. A bátorság miatt. Miss Pattern önmegvalósít, rajzol, tanul, kísérletezik, fejlődik, pályáz, nemzetközi díjakat nyer és mindenfele kiállít. Én pedig válaszolgatok az e-mailjeire." - meséli Barbara illusztrációs projektjének indulásáról."